31. fejezet

Liam és köztem minden a helyére állt. Nem tudom, hogy a személyiség változásom az oka, vagy az, hogy Luke eltűnt a képből, de sikerült mindent a helyére tennünk. Bár ha jobban belegondolok, az oka az, hogy rájöttem ki is valójában a szőke, és nem csak mondogattam az üres szavakat, el is fogadtam.. Mert mi mást is tehetnék? Luke nem az, aki egykor volt, habár néha fogalmam sincs ki volt és most kicsoda.. Nem akarom, hogy az életem hátralevő részében ő is szerepeljen, legalább is szeretném elhinni, hogy így van. Néha úgy érzem egy részem mindig is kötődni fog hozzá valamilyen oknál fogva és bármennyire is szeretném leszakítani ezt a darabot, képtelen vagyok..
- Kitalálhatom?- összerezzentem, majd hirtelen megfordultam.- A kék szemeire gondolsz?
- Mit keresel itt?
- Tartozol nekem, amiért nem öltem meg a hősszerelmedet és a kis barátait.
- Már bánom, hogy így döntöttem.- arcán mosoly jelent meg.- És.. Ő nem az én s..
- Persze.- szemeimet forgatva engedtem el a megjegyzését. Volt benne valami, ami nem keltett bennem félelmet. Nyugodt volt, és talán kedvesnek mondanám, de lehet, hogy csak amiatt nem féltem tőle, mert maximum 22 éves lehetett, többet nem adok a kisfiús mosolyára, ami nem mellesleg csak még jóképűbbé tette. Miket beszélek.. Nem mondhatok ilyet róla, még ha igazam is van.
- Azt mondtad sokat érek, ahhoz, hogy meghaljak.. Miért?
- Látom figyeltél a szavaimra.
- Nem volt nehéz.. Miattad kellett hetekig egy kocsiban utaznom messze az otthonomtól.
- Elnézést, nem akartam, hogy elmenj, de a barátod..- tartott egy kis szünetet, ha hatáskeltésnek szánta, bejött, de talán csak kereste a megfelelő szavakat. Inkább nem tettem megjegyzést a "barát" jelzőre, feleslegesnek láttam.- Elég védelmező típus.
- Inkább mániákus.. De ezzel nincs egyedül.
- Pedig ha megtudod mit szeretnék..- arcán újabb mosoly jelent meg, barna szemei felcsillantak. Fogalmam sem volt mire készül..
- Még csak a nevedet sem tudom.- kissé oldalra billentette fejét, a földre pillantott majd vissza rám, de a mosoly ezúttal is ott volt arcán.
- Kyle.
- Szóval, mit akarsz tőlem, Kyle?
- Ne siessünk ennyire előre, Sweetheart, inkább meséld el, hogy keveredtél bele az életébe.- végképp összezavarodtam, és ez idegesített, de a legrosszabb mindebben az volt, hogy teljesen a vonzereje alá vont. Szándékosan tette, tudom.. Azok az apró mosolyok, és a nézése, valamit el akar velük érni, és ha így folytatja.. Tudtam, hogy csak játszik velem, még sem tudtam másképp cselekedni, mint ahogy kérte. Valami volt a tekintetében.. Valami ismerős, és bár nem hoztam fel, de úgy éreztem bízhatok benne.. Mélyen szívtam be a levegőt, próbáltam józan maradni amennyire csak tudtam.. Fogalmam sem volt mi történik velem, de az emlékek néhány pillanat múlva tisztán villantak be. A pillanat, amikor végre kiléphettem a kávézó ajtaján, hulla fáradtan.. Ha aznap más utat választok, talán nem futottam volna össze vele.. Az érzés, amikor karom után nyúlt, az undort váltotta ki belőlem, hiszen még csak nem is ismertem.. Ha nem lettem volna az a kíváncsi személyiség, és nem követtem volna, hanem elrohantam volna, hazáig meg sem állva, most nem tartanék itt. De nem, nekem válaszok kellettek, hogy ki ő, honnan tudja a nevemet, és mit akar.. Ha kiugrottam volna az ablakból, menekülés gyanánt, vagy ha csak hallgattam volna szavaira, és nem mozdultam volna onnan..
Ezek csak buta döntések voltak, amiken már nem változtathatok soha. Az emlékképek arról a napról egymást váltogatva ugrottak be, és akkor..
- Várj.. Én.. Ismerlek..- mintha csak erre várt volna, mosolya a legszélesebb volt.- Ott voltál.. Aznap, amikor.. Miért..?- a levegő nehezebbnek tűnt, nem tudtam össze rakni fejemben a kirakóst.- Csak nézted, ahogy velük megyek.. Ott voltál.. Ezt.. Nem értem.
- A legjobb időzítésre vártam már hónapok óta, és aznap.. Megtehettem volna mindent, amire oly régóta vágytam. Ott volt ő, és az egyik kis barátja. Tökéletes volt, de aztán megjelentél te és magukkal vittek. Nem tehettem ezt veled, hiszen ártatlan voltál.
- Miről beszélsz?
- Figyeltünk titeket. Őt.. Erősödött, az oldalán veled, így nem tudtuk mit tegyünk. Vártunk, hátha te is egy leszel közülük.. Hogy legyen okunk, de nem adtál, így lépnünk kellett.
- Elkaptátok az embereit.
- Nem mindenkit, többen megszöktek, ami jól jött.. Gyengítette a tudat, hogy nincsenek vele a végsőkig.- tartott néhány pillanat szünetet. - Visszajött a házba.. Esélyünk adódott a bosszúra, és akkor megjelentél.- nem tudtam megszólalni, hiába próbáltam mondani valamit, egy hang sem jött fel a torkomon.- Vigyáztunk rád Lacey.
- Miért?
- Hogy te tedd meg.. Hogy te végezz Luke-al.- a vér is megfagyott az ereimben.