- Hello Lacey.- egy szőke hajú, kék szemű, kb velem egyidős fiú zökkentett ki gondolataimból. Édes mosoly volt az arcán, a probléma csupán annyi, hogy még soha életemben nem láttam.
- Inkább viszlát.- hátat fordítottam és folytattam az utat hazafelé.
- Héé.- karom után nyúlt, de nem volt erőszakos, inkább csak figyelemfelkeltésnek tűnt, mint egy őrült támadó cselekedetének.
- Nem ismerlek, úgyhogy inkább ne 'hé'-gess nekem.- fintorogtam. Bunkó vagyok? Többször megkapom, de én nem bunkóságnak nevezném, inkább úgy, hogy ami a szívemen az a számon. Nem vagyok az a kétszínű ember, aki a szemedben jó pofizik, a hátad mögött meg elmond mindennek. Vártam, hogy elengedjen, azonban nem volt hajlandó levenni kezét karomról, ami kissé zavart.- Ha elengednél.. Tudod mennék már haza.
- Csak nem zavar?- szája féloldalas mosolyra húzódott. Oké, nekem erre tényleg nincs időm. Megragadtam csuklóját és próbáltam elválasztani bőrömtől, de nem jutottam semmire, pedig nem is nézett ki olyan erős embernek. Tekintetem feljebb vándorolt, a hiába való próbálkozás után, és megakadt a.. Amint észrevette mit is nézek annyira, lejjebb csúsztatta kezét, ujjai szorosabban fonták körbe csuklómat. Ha eddig azon voltam, hogy elmenjek, hát mostanra ez már nem tudom mivé változott, de az érzés felerősödött.- Gyere velem.- hangja nyugodt volt, de szemei nem erről árulkodtak.
- Nem.- határozottan vágtam rá válaszom.
- Így is csinálhatjuk..- türelmetlennek tűnt, ahogy kifújta a levegőt és elnézett vállam felett. Mintha valakit nézne.. Nos, igen.. Ez a valaki a szőkéhez képest sötétebb bőrű, sötét hajú fiú volt, aki szemmel láthatólag ismerte a másik idegent. Nem vitték túlzásba az öltözködést, csupa feketében álltak előttem. Fiatalabbnak tűnt.. Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy elengedte csuklómat, ujjai helyét most vörös foltok díszítették, kissé megdörzsöltem, majd hátrébb léptem egy lépést. Más valószínűleg már elrohant volna, én azonban nem tettem, túlságosan is érdekelt kik ők, és honnan tudják a nevemet, ráadásul az sem volt utolsó szempont, hogy mit akartak. Vártam, hogy mondjanak valamit, de helyette ujjai újból kezemet ölelték, ezúttal azonban sokkal gyengédebb volt. Engedtem had vezessenek, várva a válaszokra, amik a fejemben keringtek. Nem tudom miért hagytam mindezt, de amikor egy hatalmas ház elé értünk kezdtem kételkedni magamban és a döntésemben is. Az épületbe lépve, nem lepődtem meg, pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem külseje alapján. Luxus, luxus hátán.. A nappaliba belépve még két idegen tűnt fel, akik kiabálva játszottak egymással a ps-en. Kissé elnevettem magam, viccesek voltak, de amint a mellettem álló szőke megköszörülte torkát abbahagyták és rezzenéstelen arccal léptek oda hozzánk. Komolyan mondom, az egyiküknek olyan haja volt, mint Szörnyellának, de még is jól állt neki.
- Szia Lace.- a világosbarna hajú fiú széles mosolyt küldött felém, elég aranyos volt.
- Hello idegen.- tetszhetett neki a megnevezés, ugyanis mosolya csak még szélesebb lett.
- Ashton.- szám felfelé görbült. Eddig ő volt a legszimpatikusabb, nem csak a mosolya miatt, hanem azért is, mert ő volt az egyetlen aki képes volt bemutatkozni.
- Elárulnátok miért vagyok itt?- nem bírtam már magamban tartani. Ashton arcáról eltűnt a mosoly, majd a szőkén kívül, aki mellesleg még mindig nem engedett el, mindenki otthagyott. Szuper.. Egy másik szobába vezetett, nem volt nagy szám a házhoz képest. Egyszerűen volt berendezve, semmi túlzás vagy drága cucc.- Kezdhetnéd a neveddel.- összeszűkítette szemeit.- Vagy, hogy honnan ismersz, de azt sem bánnám ha végre kiböknéd miért vagyok itt.- természetesen nem válaszolt. Komolyan? Egyáltalán még mit keresek itt, ha ennyire nem képes?- Ha a drogokról kérdeznélek egyből válaszolnál, mi?- épp hogy kimondtam, már meg is bántam. Néha ez a tulajdonságom hátrány, akárcsak most.. Arca megváltozott, és teste megfeszült. Ha most jön az a rész, amikor nekem ront vagy lelő egy pisztollyal, akkor inkább Szörnyelláékat választanám.. Azonban semmi ilyen nem történt, csupán kíváncsian nézett rám, arcáról leolvasható volt, hogy az érdekli megijedtem-e.
- Fogalmad sincs semmiről.- hangjából tisztán kivehető volt a szánalom. Most jön az a rész aminek az előbb kellett volna? Már tényleg el akartam onnan menni, de az egyetlen kijáratot betakarta, az ablakon meg nem ugorhatok ki, bármennyire is csábító.- Nem esnél nagyot, csupán néhány zúzódás.- mintha csak fejembe látott volna. Újból felé fordítottam tekintetemet, majd nyugalmat erőltettem.
- Hidd el, az nem ár, azért hogy kijussak innen, és tudod miért? Mert beteg vagy.- jót szórakozott a helyzeten és a tehetetlenségemen, én azonban nem.
- Luke!- a hang az ajtó mögül jött. Bosszúsan nézett rám, ez azonban már nekem is tetszett. Egy kérdésre már megkaptam a válaszomat, akarata ellenére.
- Maradj itt.- persze, hogy nem tettem azt, amit kért, vagyis inkább parancsolt. Minél jobban ki akartam menni onnan, annál inkább sikerült eltévednem, nem is néztem merre megyek, csak engedtem lábaim had vezessenek.. Rossz ötlet, a legtöbb ajtó pedig zárva volt. Minek van valakinek ekkora háza, ha nem is használja a szobákat? Felvágós.. Közeledő léptek és beszéd hangját hallottam, amitől kissé megijedtem, abban a tudatban kellene lennie, hogy a másik szobában vagyok.
- Kérlek..- suttogtam és kezemet az utolsó kilincsre tettem, ami meghallhatta könyörgésemet, ugyanis az ajtó lassan kinyílt. Teljes sötétség fogadott, de nem érdekelt, becsuktam majd a falnak dőltem, magamban mondogatva, hogy ne ide jöjjenek be. A telefonommal világítva próbáltam kicsit körbenézni, a fénye egy ember alakját adta vissza. Kezemmel a villanykapcsoló után kutattam, majd miután megtaláltam fel is kattintottam, de nem kellett volna. Felsikítottam, ijedtemben kezeimet a számra tapasztottam és hátráltam. Feje előrebicsaklott, kezei hátra voltak kötözve, körülötte kisebb-nagyobb vértócsák voltak, és ruháját is több helyen áztatta a vörös folyadék. Nem tudtam róla levenni tekintetemet, még akkor sem amikor az ajtó kicsapódott mellettem, és két kéz húzott ki onnan.
- Megmondtam, hogy maradj ott!- elnéztem mellette, kicsit sem érdekelt a dühe. Lesokkoltak a látottak, tagadni sem tudtam volna.
- Meghalt?- hangom szinte csak suttogás volt.
- Nem.
- Te tetted ezt vele?
- Inkább hazaviszlek.
- Nem megyek veled sehova! Hagyj engem békén, érted?!
- Azt nem lehet.
