- Szia.- hangja bizonytalan volt, ellenben az enyémmel, hiszen örültem, hogy végre nem Luke mellett látom a a fiút, így esélyt kaptam beszélni vele. Általában mindig a szőke vigyáz rá, vagy én nem is tudom.. De mindig ott van mellette, ezáltal én még csak meg sem közelíthetem, pedig nem vagyok egy gyilkos.. Csupán szeretném végre megismerni a titokzatos fiút, akit a mai napig nem értem hogy került bele ebbe az egészbe.
- Lace vagyok.- kedvesen mosolyogtam rá.
- Tudom ki vagy.
- Persze.. Itt mindenki tudja ki vagyok.. Csak én nem ismerek senkit.- száját kissé felfelé görbítette, amitől nekem is megnőtt a mosoly arcomon.
- Én Tim.
- Luke egyik rokona vagy?- persze tudtam a választ, még is feltettem a kérdést. A fejét rázta, ahogy számítottam rá.
- De olyan nekem.. Mint ha a testvérem lenne.- elmosolyodtam. Kíváncsivá tett, Luke vajon hogy viselkedhet az ő közelébe, hiszen a fiú mindössze nyolc éves lehet. És nem hiszem, hogy ezt mondaná, ha azokat tapasztalta volna mellette, mint amiket nekem sikerült.
- Hát..- eltűrtem egy kósza tincset fülem mögé.- Én viszont a barátod szeretnék lenni. Nem tudom te hogy vagy vele, de.. Ebben a házban nem mindenki szimpatikus.- vigyorogva bólintott.- Jól van.
- Tim.- Luke hangját hallottam magam mögül. Tudtam, hogy ezzel véget is ért a beszélgetésem a kisemberrel.
- Örülök, hogy megismertelek.- végigsimítottam feje tetején majd felkeltem.
- Én is Lace.- meglepett cselekedetével, ugyanis megölelt, de természetesen viszonoztam. Nem tudtam elképzelni Luke miért pont őt választotta, hiszen annyian vannak még rajta kívül. Mikor megfordultam a szőke szemei furcsán csillantak fel, de ez csak egy pillanatig tartott. Mutatta, hogy mindjárt visszajön, így ha lehet ne hagyjam addig el se a házat, se a helyet. Már ismertem mozdulatait.. Pillantásait.. Csupán gondolatait és a következő lépéseit nem. Arca komoly volt mikor visszajött. Szólásra nyitotta száját, de megelőztem, nem én akartam megint az áldozati bárány lenni.
- Nem zaklattam és nem is kérdeztem tőle semmit sem a nevén kívül.- védekezésképp feltartottam magam előtt kezeimet. Kissé elnevette magát majd elindult. Követtem, bár fogalmam sem volt hova megyünk, mégis értettem célzását. Nagy léptekkel haladt előttem, ezért sietnem kellett, hogy tartani tudjam tempóját, így mikor hirtelen megállt épp, hogy nem ütköztem bele. Meghökkenve néztem rá, nem értettem miért álltunk az az ajtó előtt, ami előtt többé sosem akartam. Kissé elléptem mellőle, ezzel is jelezve, bármit is akar, engem hagyjon ki belőle.
- Van egy kis elintézni valóm, utána mutatok valamit.
- És nekem..- nem engedte, hogy befejezzem.
- Csak egy perc, itt várj.
- Nem mehetnék addig..
- Nem.- határozottan vágta rá.
- Oké, ezt igazán befejezhetnéd.- szó nélkül ment be az ajtón. Széttártam karomat majd kifújtam a levegőt és a fal mentén a földre csúsztam. Vagy negyed óráig ülhettem ott, mikor meguntam és felkeltem. Eddig érdekelt hova akart vinni, de az idő múlásával már nem keltette fel a gondolat érdeklődésemet. Ismertem a járást, így gond nélkül mentem ki a házból. Csak arra vágytam, hogy végre otthon lehessek. Napok óta nem mehettem a házamba.. Ide-oda rángattak és még csak fel sem tűnt nekik. Nem akartam ahhoz a bandához tartozni, csak otthon feküdni a saját szobámba és élni a normális életemet. Ez volt minden amire vágytam. Se több, se kevesebb.. Szerettem volna lemenni a haverokkal a pályára, Liammel eljárni mindenhova a városban.. De ehelyett elrabolnak, kocsikat robbantanak a szemem láttára, és még sorolhatnám. Átlagos élet, mondhatom. Olyan gyorsan mentem el onnan, amennyire csak tudtam. Nem törődtem a folyton csörgő telefonommal, nem akartam tudomást venni róla, csupán annyit akartam, hogy hagyjon békén. A házam előtt voltam mikor valaki megragadott karomnál fogva. Felsikítottam ijedtemben, de kezét számra tapasztotta, majd egy mozdulattal fordított maga felé.
- Megőrültél?!- ellöktem magamtól.
- Nem mehetsz be.
- Mi az, hogy n..
- Lace valaki van a házadban.- mielőtt válaszolhattam volna belökdösött kocsijába. Esélyem sem volt ellenkezni. Nem szóltam hozzá, nem akartam többé a szőkével beszélni. Amint megállt a jármű, már szálltam is ki és mentem be. Megint abban a házban kötöttem ki..- Mi lenne ha egyszer, csak egyszer nem viselkednél így?!
- Mi lenne ha végre békén hagynál?!
- Lace kérlek..
- Hé! Mi folyik itt?- Ash sietett felénk.
- Nem vagyok hajlandó többé hozzászólni.- feltartottam kezeimet magam előtt.
- Gyerekesen viselkedsz, remélem tudod.
- Mi történt?
- Egyesek azt állítják, hogy betörtek hozzám.
- Menjek?- a szőkére nézett, aki bólintott majd karon ragadott és húzni kezdett. Mélyen szívta be a levegőt, ezúttal is sikerült felidegesítenünk egymást, ismét az ő hibájából.. Csupán mert paranoiás. Abba a szobába lökdösött be, ahol néhány napja éltem napjaimat.. Nem sokkal később kapott egy üzenetet és már ott sem volt. Lehuppantam az ágyra és elővettem a telefonomat, megpróbáltam felhívni Liamet, hogy vigyen el innen, de ki volt kapcsolva. Furcsa volt, hiszen ő az az ember, aki sose kapcsolja ki telefonját és még éjjel kettőkor is beszélhetsz vele, akármiről.. Több percen keresztül ültem ott amikor leesett a dolog.. Luke emberei láttak valakit bemenni a házamba.. Liammel mára volt programunk.. Nálam.. És most nem veszi fel. Felpattantam és végigrohantam a folyosón, le a lépcsőn, egyenesen oda, ahova nem igazán akartam. Minden előzmény és gondolkodás nélkül rontottam be.
- Lacey!- a szőke hangja közel sem volt barátságos. Háttal nekem, a földön egy fiú térdelt, kezei hátra voltak kötözve, feje kissé előrebicsaklott.
- Liam!- félre löktem az útból majmait és a barátom elé térdeltem. Arcát kezeim közé vettem és próbáltam elérni, hogy rám nézzen. Nem igazán volt magánál, ráadásul arca véres volt, pólójával együtt.- Mit műveltél vele?!- a szőkéhez siettem.
- Azt hittem n..
- Ne szórakozz velem Luke!
- Mi ütött beléd?! És honnan ismered?
- Ő a barátom! És azért volt a házamban, mert programunk volt, de te megint itt tartottál, mint valami háziállatot! Elegem van, érted?!- kezem arcán csattant majd újra a barátomhoz léptem. Leszedtem kezeiről a kötelet, mire arcát nyakamba temette.- Minden rendben lesz..- suttogtam majd felsegítettem. Egyik kezét megfogtam miután átdobtam vállamon, másik kezemmel derekánál fogtam.- Ha még egyszer az ő, vagy az én közelembe leszel.. Megyek a zsarukhoz, és ez most nem vicc Luke.
- Lace én...
- Meg is ölhetted volna.- azzal már ott sem voltunk.
- Lace vagyok.- kedvesen mosolyogtam rá.
- Tudom ki vagy.
- Persze.. Itt mindenki tudja ki vagyok.. Csak én nem ismerek senkit.- száját kissé felfelé görbítette, amitől nekem is megnőtt a mosoly arcomon.
- Én Tim.
- Luke egyik rokona vagy?- persze tudtam a választ, még is feltettem a kérdést. A fejét rázta, ahogy számítottam rá.
- De olyan nekem.. Mint ha a testvérem lenne.- elmosolyodtam. Kíváncsivá tett, Luke vajon hogy viselkedhet az ő közelébe, hiszen a fiú mindössze nyolc éves lehet. És nem hiszem, hogy ezt mondaná, ha azokat tapasztalta volna mellette, mint amiket nekem sikerült.
- Hát..- eltűrtem egy kósza tincset fülem mögé.- Én viszont a barátod szeretnék lenni. Nem tudom te hogy vagy vele, de.. Ebben a házban nem mindenki szimpatikus.- vigyorogva bólintott.- Jól van.
- Tim.- Luke hangját hallottam magam mögül. Tudtam, hogy ezzel véget is ért a beszélgetésem a kisemberrel.
- Örülök, hogy megismertelek.- végigsimítottam feje tetején majd felkeltem.
- Én is Lace.- meglepett cselekedetével, ugyanis megölelt, de természetesen viszonoztam. Nem tudtam elképzelni Luke miért pont őt választotta, hiszen annyian vannak még rajta kívül. Mikor megfordultam a szőke szemei furcsán csillantak fel, de ez csak egy pillanatig tartott. Mutatta, hogy mindjárt visszajön, így ha lehet ne hagyjam addig el se a házat, se a helyet. Már ismertem mozdulatait.. Pillantásait.. Csupán gondolatait és a következő lépéseit nem. Arca komoly volt mikor visszajött. Szólásra nyitotta száját, de megelőztem, nem én akartam megint az áldozati bárány lenni.
- Nem zaklattam és nem is kérdeztem tőle semmit sem a nevén kívül.- védekezésképp feltartottam magam előtt kezeimet. Kissé elnevette magát majd elindult. Követtem, bár fogalmam sem volt hova megyünk, mégis értettem célzását. Nagy léptekkel haladt előttem, ezért sietnem kellett, hogy tartani tudjam tempóját, így mikor hirtelen megállt épp, hogy nem ütköztem bele. Meghökkenve néztem rá, nem értettem miért álltunk az az ajtó előtt, ami előtt többé sosem akartam. Kissé elléptem mellőle, ezzel is jelezve, bármit is akar, engem hagyjon ki belőle.
- Van egy kis elintézni valóm, utána mutatok valamit.
- És nekem..- nem engedte, hogy befejezzem.
- Csak egy perc, itt várj.
- Nem mehetnék addig..
- Nem.- határozottan vágta rá.
- Oké, ezt igazán befejezhetnéd.- szó nélkül ment be az ajtón. Széttártam karomat majd kifújtam a levegőt és a fal mentén a földre csúsztam. Vagy negyed óráig ülhettem ott, mikor meguntam és felkeltem. Eddig érdekelt hova akart vinni, de az idő múlásával már nem keltette fel a gondolat érdeklődésemet. Ismertem a járást, így gond nélkül mentem ki a házból. Csak arra vágytam, hogy végre otthon lehessek. Napok óta nem mehettem a házamba.. Ide-oda rángattak és még csak fel sem tűnt nekik. Nem akartam ahhoz a bandához tartozni, csak otthon feküdni a saját szobámba és élni a normális életemet. Ez volt minden amire vágytam. Se több, se kevesebb.. Szerettem volna lemenni a haverokkal a pályára, Liammel eljárni mindenhova a városban.. De ehelyett elrabolnak, kocsikat robbantanak a szemem láttára, és még sorolhatnám. Átlagos élet, mondhatom. Olyan gyorsan mentem el onnan, amennyire csak tudtam. Nem törődtem a folyton csörgő telefonommal, nem akartam tudomást venni róla, csupán annyit akartam, hogy hagyjon békén. A házam előtt voltam mikor valaki megragadott karomnál fogva. Felsikítottam ijedtemben, de kezét számra tapasztotta, majd egy mozdulattal fordított maga felé.
- Megőrültél?!- ellöktem magamtól.
- Nem mehetsz be.
- Mi az, hogy n..
- Lace valaki van a házadban.- mielőtt válaszolhattam volna belökdösött kocsijába. Esélyem sem volt ellenkezni. Nem szóltam hozzá, nem akartam többé a szőkével beszélni. Amint megállt a jármű, már szálltam is ki és mentem be. Megint abban a házban kötöttem ki..- Mi lenne ha egyszer, csak egyszer nem viselkednél így?!
- Mi lenne ha végre békén hagynál?!
- Lace kérlek..
- Hé! Mi folyik itt?- Ash sietett felénk.
- Nem vagyok hajlandó többé hozzászólni.- feltartottam kezeimet magam előtt.
- Gyerekesen viselkedsz, remélem tudod.
- Mi történt?
- Egyesek azt állítják, hogy betörtek hozzám.
- Menjek?- a szőkére nézett, aki bólintott majd karon ragadott és húzni kezdett. Mélyen szívta be a levegőt, ezúttal is sikerült felidegesítenünk egymást, ismét az ő hibájából.. Csupán mert paranoiás. Abba a szobába lökdösött be, ahol néhány napja éltem napjaimat.. Nem sokkal később kapott egy üzenetet és már ott sem volt. Lehuppantam az ágyra és elővettem a telefonomat, megpróbáltam felhívni Liamet, hogy vigyen el innen, de ki volt kapcsolva. Furcsa volt, hiszen ő az az ember, aki sose kapcsolja ki telefonját és még éjjel kettőkor is beszélhetsz vele, akármiről.. Több percen keresztül ültem ott amikor leesett a dolog.. Luke emberei láttak valakit bemenni a házamba.. Liammel mára volt programunk.. Nálam.. És most nem veszi fel. Felpattantam és végigrohantam a folyosón, le a lépcsőn, egyenesen oda, ahova nem igazán akartam. Minden előzmény és gondolkodás nélkül rontottam be.
- Lacey!- a szőke hangja közel sem volt barátságos. Háttal nekem, a földön egy fiú térdelt, kezei hátra voltak kötözve, feje kissé előrebicsaklott.
- Liam!- félre löktem az útból majmait és a barátom elé térdeltem. Arcát kezeim közé vettem és próbáltam elérni, hogy rám nézzen. Nem igazán volt magánál, ráadásul arca véres volt, pólójával együtt.- Mit műveltél vele?!- a szőkéhez siettem.
- Azt hittem n..
- Ne szórakozz velem Luke!
- Mi ütött beléd?! És honnan ismered?
- Ő a barátom! És azért volt a házamban, mert programunk volt, de te megint itt tartottál, mint valami háziállatot! Elegem van, érted?!- kezem arcán csattant majd újra a barátomhoz léptem. Leszedtem kezeiről a kötelet, mire arcát nyakamba temette.- Minden rendben lesz..- suttogtam majd felsegítettem. Egyik kezét megfogtam miután átdobtam vállamon, másik kezemmel derekánál fogtam.- Ha még egyszer az ő, vagy az én közelembe leszel.. Megyek a zsarukhoz, és ez most nem vicc Luke.
- Lace én...
- Meg is ölhetted volna.- azzal már ott sem voltunk.
Úr Isten. Nagyon nagyon jó lett! Congrats! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen.:) xx
Törlés