8. fejezet

Sziasztok Drágáim!
Ha érdekel valakit a legújabb irományom, itt olvashatja.:)

Puszi. xx

- Ez mi?!- levágtam elé a papírt.- Egyáltalán mit jelent?!- le sem tagadhattam volna idegességemet. A szőkével sikeresen összevesztünk, ezúttal azonban úgy, ahogy még ezelőtt soha. Calum állt be közénk az udvaron, szerintem azt hitték, hogy egyikünk ütni fog, de nekem eszem ágában sem volt, csupán a hangerő, amivel kiabáltunk egymással volt a szokottnál is hangosabb. Miután meguntam elrohantam, megkerestem a szobájában a papírt, amit múltkor is találtam. Ott hevert az íróasztalán a többi között. Így megtudtam mi van még rajta, csak nem értettem.. A nevem, a címem, egy dátum volt ráírva, ami nem emlékeztet semmire, és egy fénykép rólam, néhány jegyzettel. Nem értettem őket, így még idegesebb lettem. Itt volt az alkalmam meglepni, persze hogy ezt ki is használtam.. Hülye lettem volna nem.. Ezek után meg aztán.. Arról ne is beszéljünk, hogy tudatlan buta kislánynak nevezett néhány perccel ezelőtt. Ha tényleg azt hiszi, hogy azt teszem, amit ő akar.. Hát nagyon téved.
- Ezt honnan szerezted?!- a kiabálásunk egymással tovább folytatódott, csak úgy, mint a feszültség a levegőben, ami egyre csak nőtt és nőtt.
- Onnan, ahonnan a többi származik!
- voltál a szobámban?!- a minket bámuló, és valószínűleg rólunk suttogó emberek elhallgattak.
- Szóval te gond nélkül járkálhatsz ki-be a házamba, én nem mehetek be a szobádba?! Tudod, ez.. Ez gyerekes!
- Ohh, tényleg?!
- Mit vagy úgy oda Luke?! Nem tiltottad meg!- kifújtam a levegőt.- Nem mintha érdekelne mi az, amit megtiltasz nekem.- amilyen halkan, olyan iróniával is mondtam ki az utolsó mondatot.
- Azt hittem világos!
- Nem vagyok a kutyád, szóval ne kezelj úgy!- közel voltam hozzá, hogy megüssem, és ami azt illeti meg is érdemelné most már. Ennyire beképzelt emberrel, mint ő, még sosem találkoztam, pedig tudnék mesélni, de a szőkénél egoistább sincs a világon.. Mitől lesz attól nagy, hogy a 5SOS fő embere? Miért tartanak tőle az emberek? Ők nem ismerik még annyira sem, mint én, ezért.. Ha csak annyira ismernék, mint amennyire én, a véleményük megváltozna. Ő nem tudja mik azok az érzések.. Oké, talán a gyerekkora miatt, de ez nem mentség..
- Esküszöm Lace..- közelebb lépett hozzám, amitől szívem hevesebb dobogásba kezdett, de nem a félelem miatt.. Nem tartottam tőle, engem nem tudott megrémíteni.
- Meg akarsz ütni? Csak hajrá.. Nem érdekel.- arcunkat csupán néhány centiméter választotta el.- Ugyan olyan vagy, mint Robert.- szemei elsötétültek. Tudtam, hogy ez lesz az a mondat, ami biztosan betalál, és talán a legnagyobb ütést méri majd rá, mégsem érdekelt, mégis kimondtam. Ha ő bánthat engem, akkor én miért ne bánthatnám őt..- Nem tudod mi az a szeretet.. Fogalmad sincs az emberi érzésekről.. És ne gyere nekem a múltaddal Luke, mert ha akarnál változtathatnál mindenen, de te inkább azt csinálod, amit ő.- nyugodtan mondtam végig a mondandómat, minden célzás és hangsúly nélkül.
- Nem ismersz..
- Ezek után nem is akarlak. Tudod miért? Mert minél több idő telik el, te úgy lépsz a nyomdokaiba, ami valószínűleg a célja.. És ezt csak magadnak köszönheted.- kezei ökölbe szorultak, teste pedig megfeszült. Láttam rajta, hogy szavaim mély nyomot hagytak maguk után, de ki kellett mondanom, méghozzá az ő érdekeiben.- Az igazság fáj, Luke.
- Te beszélsz nekem az igazságról?! Te?! Aki az egész életét hazugságban töltötte?!
- Még sem vagy képes az igazat mondani! Gyáva vagy!
- Cal!- Ash hangját hallottam valahonnan a hátam mögül, majd a tőlünk legközelebb álló fiú lépett közénk, ezúttal is.
- Elég volt srácok.. Csak nagyobb fájdalmat akartok egymásnak okozni.
- Ezen már túl vagyunk.. Amióta belépett az életembe csak fájdalmat okoz.- ránéztem a szőkére, majd követtem Calt, aki idő közbe karomnál fogva húzott el onnan, ki a házból. Az udvaron kötöttünk ki, ahol nemrég kezdődtek az események kettőnk között. Leültem a padra, a fiú pedig mellém. Azt hittem el kezd majd nekem magyarázni, hogy súlyos dolgokat vágtam a fejéhez, és milyen ember vagyok ezáltal, de nem így történt. Csupán ültünk egymás mellett csendben. Gondolom már túl van néhány ilyenen, így hagyja, hogy lenyugodjak és majd utána jön a szöveg, de akkor sem hagyom magam. Miért legyek elnyomva.. Miért kéne azt tennem amit mások mondanak? Engem mindig úgy neveltek, hogy kiálljak az igazamért, de leginkább magamért. És ha ő fájdalmat okozhat, én is megtehetem. Nekem ez volt az első alkalom, neki azonban már a sokadik.. Számolni sem bírom mennyi mindent tett már.. Az adrenalinszint lassan helyreállt szervezetemben és végleg lenyugodtam.
- Jól vagy?- hosszú hallgatás után ő törte meg a csendet, ahogy sejtettem.. Kivárt. A földet néztem és sóhajtottam egyet.
- Ha most jön a lecseszés, vagy a kioktatás..- nem  várta meg, hogy befejezzem.
- Igazából megleptél.- felé kaptam tekintetemet.- Ahogy mindenkit.- kezdett kíváncsivá tenni.- Nem láttam még egy lányt sem, aki így kiállt volna magáért vele szembe.
- Hát persze.. Gondolom mindenki behódolt a szemeinek..
- Olyasmi.- elnevette magát, de arca pillanatok alatt váltott vissza komolyra.- Még ha nehéz is, de.. Meg kell értened, hogy mindent miattad tesz.
- És neki is.. Nektek is meg kell értenetek, hogy akkor sem bánhat így velem.
- Ő ilyen.. Ne akard megváltoztatni.
- Csak azt akarom, hogy hagyjon békén.
- Lace..
- Ne gyere nekem a szokásos, 'majd ő elmondja' szöveggel.. Vagy a.. 'Csak téged véd ezzel' mondattal, mert nem hiszem el.
- Sajnálom, hogy így érzel, de hidd el, ha elmondja mit miért tesz veled kapcsolatban.. Meg fog változni a véleményed.- felkelt majd besétált a házba. Calum kicsit se volt lenéző vagy bunkó, ellenkezőleg.. Pont, hogy kedves volt velem. Vagy csak alapból ilyen nyugodt típus.. Igazából még sosem láttam, hogy kifordul magából, ahogy még veszekedni sem láttam, pedig mindig is úgy voltam vele, hogy ő a legridegebb a többiek között, de tévedtem. Nyugodtan és csendesen viselkedik általában.. Talán ezért is nem beszéltem még vele, mert szinte az ellentétem, de ha ez így van, kellemeset csalódtam benne. Mindenhol van egy olyan személy, aki higgadt tud maradni bármilyen szituációban és képes lehiggasztani az embereket ha kell.. Úgy látszik ő ilyen.