1. fejezet

Ezúttal én jöttem a sorban, aki szabadnapot kért és beteget jelentett erre a napra. Pár óra alvás és a tegnapi után nem hiszem, hogy lenne erőm bemenni, mert hogy éjjel három körül értem haza, ugyanis a szőkének el kellett még intéznie valamit, egyedül pedig nem engedett haza. Végül is.. Még mindig fogalmam sincs kicsoda, még mindig egy idegen számomra, és szeretném ha ez így maradna. Nem akarom megismerni, sem látni a jövőben, minél távolabb akarom magam tudni tőle. Takarómba burkolózva próbáltam kiűzni fejemből gondolataimat, és tényleg aludni egy kicsit, de akárhányszor behunytam szemeimet, azt a férfit láttam újra és újra. Fejemben többször is lejátszódott a tegnapi utolsó beszélgetésünk, olyan furcsa ember..
- Mit tettél vele?
- Miből gondolod, hogy én voltam?
- Miért, nem te voltál?- nem szólalt meg.- Már válaszoltál is.- fejemet az üvegnek döntöttem, kikészített ez a nap, szó szerint.. Nembaj Lacey, neked kellett odamenned velük, és te akartál úgymond megszökni is a hülye döntésed után..- Mióta drogozol?
- Túl sokat kérdezel, nem gondolod?
- Te pedig túl sokszor kerülöd ki a kérdéseimet.- nem vette le tekintetét az útról. Lehet, hogy kitartó, de én is az vagyok, szóval nem fogom feladni..- Mióta?
- Befognád egy kicsit?
- Amint válaszolsz.- megint csak a csenden volt a sor a kocsiban, de nem bírtam sokáig, és nem csak azért mert érdekelt meddig bírja, hanem azért is, mert a fejem készült felrobbanni a történtektől, és így legalább nem játszódott le minden újra és újra.- Meg fogod ölni?
- Nem hagyod abba amíg nem válaszolok valamire, ugye?- a fejemet ráztam.- Egy kérdésre válaszolok.. De csak egyre.- most miattam volt csend, ugyanis elgondolkodtam. Nem tudtam eldönteni mi érdekel a legjobban, vagy melyik a legfontosabb. Mikor kinéztem az ablakon a házam előtt parkoltunk.
- Honnan tudtad a címet?- kiszaladt a számon. Homlokomra csaptam, neki pedig elégedett mosoly ült arcán. Hát ez szívás..
- Vannak kapcsolataim.- milyen választ is vártam tőle, ha nem ezt..
- Hogyne.- motyogtam, majd kiszálltam a kocsiból. Azt hittem követni fog, de tévedtem.
A telefonom kijelzőjét bámultam, nem hittem el, hogy már ennyi az idő.. Átaludtam az egész napot elég rendesen. Kimásztam az ágyból, majd lementem a konyhába, úgy éreztem kávéra van szükségem, ugyanis a fejem egy ketyegő bomba, ami bármelyik percben robbanhat. Mivel ebből kifogytam, csalódottan lépkedtem fel, vissza a szobámba. Bekapcsoltam a tévét, azzal a reménnyel, hogy találok valami jó adást, de persze, hogy nem volt semmi ilyen, úgyhogy szinte csak néztem a semmit. Még mindig az az ember járt a fejemben, akit tegnap láttam, nem tudok nem rá gondolni, Luke pedig nem hajlandó válaszolni.. Ha nem akarja, hogy kérdezzek, ne adjon rá okot, ilyen egyszerű. Tényleg ő tette volna ezt vele? Képes lenne rá? Őszintén, se belőle, se Ashtonból sem nézem ki. Egyáltalán hogy lehet mellette? Hiszen az a fiú annyira más, mint ő, belőle sugárzik a jókedv meg minden pozitív dolog, Luke meg.. Inkább had ne soroljam..
 - Mit keresel itt?- felültem.- És hogy jutottál be?- elégedett mosollyal az arcán ült le mellém. Nem tudtam nem szemeit nézni, vonzották tekintetemet. Felvonta szemöldökét úgy mosolygott, megköszörültem torkomat és elkaptam tekintetemet.- Nem tudom hogy jöttél be, de akár már mehetsz is.
- A szemeid nem ezt mondják.
- Ohh igen? Akkor áruld el mit mondanak, ha te úgy is jobban tudod.- közelebb hajolt arcomhoz, szívem heves dobogásba kezdett és levegővételem is megkétszereződött. Miért érzem azt, amit? Egyáltalán miért zavar Luke közelsége? Neem.. Luke rossz ember.. Bandája van és drogozik.. Ráadásul a saját házában kínozza az embereket.. És épelméjű, normális ember ilyet nem tesz.- Na mit mondtam.- miért nem tudja abbahagyni ezt a hülye mosolygást? Csak még helyesebb lesz tőle.. Úristen Lacey, állj le! Hiába.. Ha akartam volna, se tudtam volna leállni, ugyanis ajkát enyémre tapasztotta. Libabőr futott át egész testemen, úgy éreztem abban a pillanatban a világ megszűnt létezni körülöttem. Hajába túrtam majd felgyűrtem pólóját..
   Szemeim kipattantak, ziháltam a levegőhiány miatt. Életem eddigi legrosszabb rémálmán vagyok túl. Egyáltalán mi volt ez?
- Rossz álom?- hangjától megijedtem, sikeresen félig le is kerültem az ágyról. Remek.. Megkérdeztem volna tőle, hogy még is, hogy kerül ide, de nem akarom azt, ami az álmomban volt. A szőke meg én? Ugyan már..
- A legrosszabb.- gúnyos mosolyt küldtem felé és visszamásztam az ágyra.
- Meg sem kérdezed hogy jöttem be? Mit keresek itt?- karjait összefonta mellkasa előtt és hanyagul dőlt neki az ajtófélfának.
- Úgy sem válaszolsz, felesleges lenne.
- Honnan tudod?
- Eddig az összeset kikerülted, szóval..- felkeltem és elé léptem.- Hiába játszod a rideg, megtörhetetlent, csak az jön le, hogy szánalmas amit csinálsz, Az emberek megfélemlítésével éred el a célodat. Mi vagy te maffiózó? Igen, azzal, hogy lövöd magad és másokat versz véresre tényleg nagyobb leszel az emberek szemébe. Csak kár, hogy így egyedül fogsz maradni.- kissé félrelöktem az útból, azzal a szándékkal, hogy eltűnjek a szobából, de elkapta karomat és visszahúzott.
- Nem tudsz te semmit.- hangja halk volt, de szemei szinte lángoltak. Talán meg kellett volna ijednem tőle, de nem tettem, nem féltem tőle. Keményen néztünk egymás szemébe, mintha csak azt várta volna, mikor esek kétségbe.. A telefonja törte meg a csendet is, és a szemkontaktust is, az alig pár perces beszélgetés után közölte, hogy vele megyek. Persze tiltakoztam, de hiába, ezúttal is könnyedén rángatott magával. Feleslegesen kérdeztem hova és miért megyünk, természetesen csak le lettem szólva, hogy ne nyaggassam.- Mindjárt jövök, Ash addig vigyáz rád.- el akart menni, de mellkasára tettem kezem, ezzel megállítottam.
- Nem lenne szükségem felügyeletre, ha nem hoztál volna ide, és különben sem vagyok már öt éves.- szemeit forgattam lefejtette magáról kezemet és ott hagyott. Sosem fogom megérteni miért csinálja ezt folyton. Ashton a kanapéról integetett nekem széles vigyorral az arcán, odamentem hozzá és lehuppantam mellé.
- Mizujs Lace?
- A haverod miért ilyen?
- Kérdezd tőle.
- Hiába.. Csak kikerüli a kérdéseimet.- nem válaszolt.- Mi ez az egész?
- Lace..
- Ne már Ash.. Veletek ellentétben azt sem tudom kik vagytok vagy mit keresek itt.. Luke miért tűnik fel az életemben és mit csináltok..
- Luke a 5SOS feje.
- A minek a feje?- zavarodottan néztem rá.
- Komolyan nem hallottál még róla?- a fejemet ráztam és vártam, hogy folytassa.- A 5 Seconds of Summer egy banda.- ajkammal 'o'-t formáltam, így már világosabb a dolog..
- És te..?
- Luke segített nekem régebben, tartozom neki és akár az életem is rábíznám. Akárcsak itt mindenki.
- Szóval neki dolgozol?- bólintott.
- És egyben az egyik legjobb barátom is.- nem szóltam közbe. Minél többet mondott, annál kíváncsibb lettem és annál jobban érdekelt a dolog.- Nehéz gyerekkora volt és..- elhallgatott.
- És..?
- Lace.. Majd ő el fogja mondani.. Sajnálom.
- Nem számít, így is többet mondtál, mint ő, szóval köszönöm.- elmosolyodtam.- Lehet még egy kérdésem?
- Csak egy?- elnevette magát. Vállon löktem és a fejemet ráztam.
- Ki volt az az ember?
- Sejtettem, de ezt jobb, ha tőle kérdezed, erről én nem beszélhetek.
- Ő pedig nem beszél róla.- könyökömmel támasztottam fejemet a kanapé támláján. Ash teljes ellentéte a szőkének, és nagyon aranyos. Érződik hangjában az akcentusa, ami még különlegesebbé teszi, és a nevetésétől neked is nevetned kell. Neki a természete alapból kedves, míg a szőkéét inkább mondanám bunkónak.- Honnan jöttél?- szólásra nyitotta száját, de megelőztem.- Várj! Inkább ne mond el, kitalálom.- vigyorogtam és elgondolkodtam egy kicsit.- Ausztrália?
- Honnan tudtad?- széles mosollyal díjazta helyes válaszomat.
- Édes az akcentusod.- nevettem.
- Ezt sem hallottam még.- elégedett mosoly ült arcán, csupán megrántottam vállamat. Nem sokat beszéltünk, igazából ő kérdezgetett rólam, de mondott is dolgokat, amin meglepődtem, hogy honnan tudhatja. Az eddigiekhez képest sok mindent hallottam a fiútól, ami elgondolkodtatott. Hogy ne maradjon ki, ő is beszélt egy kicsit a múltjáról, viszont azt nem mondta el miért van Luke mellett és mi történt, de nem is erőltettem, bármennyire is szerettem volna tudni. Szóval összefoglalva a szőke egy bizonyos 5 Seconds of Summer, vagy nekik csak 5SOS nevű banda feje, hogy Ash szavaival éljek.. Drogozik és különös múltja van.. Ash azért van mellette mert segített neki, plusz a legjobb barátja.
- A szőke megmentette az életed?- kiszaladt a számon. Rám nézett, de nem tudtam leolvasni semmit sem arcáról.- Ne haragudj.- elmosolyodott és a fejét rázta.
- Akik a bandában vannak.. Nekik mind segített, és igen, megmentette az életem. A nevelő szüleim sokat vertek, és ő talált rám, őt..- nem fejezte be a mondatot.- Egyik este.. Ha ő nincs, valószínűleg belehalok a sérüléseimbe.- ez szörnyű.. Hogy képes valaki erre?!
- Senki sem érdemel ilyen életet.. Ez szörnyű.- bele se tudtam gondolni min mehetett keresztül és mit érezhetett.. Arcán fájdalom kapott helyet, de ez csupán néhány pillanatig tartott csak. Úgy látszik a szőke egyszer jót is tett.. Meglepődtem..- Sajnálom.
- Én nem.. Különben nem találkoztam volna velük..- én akkor sem tudtam így felfogni..- Ne nézz így.- csak vigyorgott.- Már tudom miért kedvel téged annyira.- kérdőn néztem rá, de ő csak továbbra is mosolygott.