38. fejezet

- Gyerünk kislány.. Ne add fel..- pedig feladtam. Feladtam a folytonos küzdelmet az élettel, a szőkével.. A szőke ellenségeivel. Feladtam a válasz keresést a sok miértre. Feladtam az álmaim hajszolását, a szenvedélyemet. Feladtam saját magamat egy olyan személy kedvéért, aki többször küldött már kórházba, mint hallottam volna tőle, hogy szeretne.- Nem teheted ezt a családoddal.. Gyerünk..- család? Az idegen férfi hangja és küzdelme a testemmel, ami már fél lábbal a sírban volt nevetésre késztetett volna, ha magamnál lettem volna. Család.. A családom egy személyes.. Liam.
- Lacey!- a szőke kiabálása jelenleg nem hatott szívemig, nem éreztem semmit, csak fájdalmat, hiszen miatta ragadtam a sötétségben, a tüdőm miatta úszik a porban és a szívem miatta adja fel a harcot.
- Kérlek..- ez volt az utolsó szó, amit még képes voltam felfogni, mielőtt a sötétség végleg magával nem ragadott volna. Megkönnyebbülés.
A saját testem rabja lettem. Ez a jelen lenne, vagy csak álmodom? Vagy meghaltam volna? Nem, azt mondják a halál nem fáj, én pedig érzem.. De honnan is tudhatnák.. Az egész világ egy nagy hazugság. Mi történt velem?
- Gyorsan! Épp, hogy vissza tudtam hozni! Azonnal meg kell műteni!- sebesség és fájdalom. Talán ez a két legfontosabb jelző. Nehezen lélegeztem, illetve minden nehezemre esett. Úgy éreztem csak egy aprócska szál köt még az élők világához, aminek hamarosan túl nehéz lesz a súly, amit tartania kell. És ha elszakad.. 
- Utat!
- Nem hagyhatják meghalni..- hangja egyszerre volt parancsszerű és kérlelő. Egy gondolat futott át rajtam.. Ha ő nem lenne most én sem lennék kiszolgáltatott helyzetben. Mert mit is tehetnék? A testem nem hallgat rám, ha azt mondom: "Ne halj meg!". Nem parancsolhatok neki, rajta áll a döntés.. Élek, vagy halok. Vicces.. Most kéne leperegnie előttem annak a tizenkilenc évnek? Oh, hello, hiszen ma lettem tizenkilenc. Igen, boldog szülinapot Lace, ünnepeljünk egy hideg műtőasztalon, a kés alatt. Micsoda ötlet. Ha ebből kijutok, részegre iszom magam.
- Nem adhatod fel, hallod?- már megint ez a hang. Kicsit túlságosan is fontosnak találja az életemet. Vajon mindenkivel így beszélget az utolsó óráiban? Éles, sípoló hang és a kapcsolat újra megszakadt.
Nehézzé vált levegő.. Egy valami legalább biztos, már nem lepi por a tüdőmet, csupán mellkasom feszül az idegességtől, légzésem szaporább.
- Lace? Semmi baj, itt vagyok veled.- keze közre fogta enyémet. Ki akartam nyitni szemeimet, karjába borulni és megnyugodni jelenlététől, de helyette csak a pánik maradt, amit az váltott ki, hogy nem voltam képes ezekre. Sőt még csak mozdulni sem tudtam. A kapcsoló, ami a fejemben volt ismét váltott.
- Egy igazi harcos vagy.- éreztem érintését arcomon.- Nemsokára felébredsz és minden rendben lesz.- rendben? Már hogy lenne rendben? Minden elcsesződött körülöttem.. Ez nincs rendben!- Hallottam a történetedet Lacey.. De ne aggódj.. A barátod, Liam rendben van. Megmentetted.- Liam rendben van? Ha magamnál lettem volna örömömben sírni tudtam volna. Csak ennyi kellett, hogy ő rendben legyen, másra nincs szükségem.- Holnap már haza is mehetne, de inkább veled marad. És a szőke hajú fiú? El sem akar menni az ágyadtól.- miért vagy ilyen kedves velem? Miért érdekel az életem? Hogy, hogy vagyok. Hagyhattál volna meghalni, hidd el a világ jobban járt volna.- Erősnek kell maradnod, és tovább küzdeni.. Nehéz és hosszú út vár rád.
- Hiányzol Lace.. Fel kell ébredned..- hangja lyukat vésett szívembe.. Hidd el Liam, én fel akarok ébredni, de olyan, mint ha le lennék láncolva. Látni akarlak, nem csak hallani a hangodat, megölelni, nem csak érezni az érintésedet.. Kérlek segíts.. Hogy szabaduljak ki innen..? Saját magamból. Segíts.. Nem akarok itt lenni.. Veled akarok lenni.. Már nem éreztem érintését, vagy percek telhettek el, de hangját sem hallottam többet.. Liam?! Beszélj hozzám, kérlek! Te tartasz életben.. A hangod.. Beszélj hozzám, fogd a kezem, kérlek.. Nélküled félek a sötétségben, ami körülvesz..
- Nem hiszem el, hogy ez történt veled.. Annyira nem ezt érdemled.. Egy életre az adósod leszek, nélküled nem ülnék most itt.. Bárcsak itt lennél most velem.. Úgy értem egészben.- hangja elcsuklott.- Hiányzol Lace.. Szóval.. Minél előbb csatlakoznod kell hozzám, különben megőrülök. Naphosszakat beszélek hozzád, de mégsem vagy itt..- felnevetett, de tudtam, hogy nem örömében.- A banda tagjai többször jönnek, de ne aggódj, nem engedem be őket.. Kivéve Ashtont, tudom, hogy vele nagyon jó a kapcsolatod.- elhallgatott néhány pillanatig. Fájó volt csak hallgatni és nem reagálni. Sajnáltam, mert megint miattam kellett szenvednie.- Annyira hiányzol.
- Mindenki téged akar, hát nem vicces? Eddig hanyagoltak és most felkapott lettél.- halk nevetés hagyta el száját, és mivel ismertem, bár nem láttam még a fejét is kissé megrázta.- Nyugi, még mindig nem lettél cirkuszi állat, amit mutogatni szokás.- megnyugodtam, hogy újra hallhattam hangját, és érezhettem érintését.- Én nem siettetlek.. Visszajössz közénk, amikor készen állsz, de tudnod kell, hogy minél több 'x' kerül a naptárba, annál nehezebb.- sírni támadt kedvem. Lacey, küzdened kell.. Fel kell ébredned! Liam vár rád, szüksége van rád, ahogy neked is rá! Mire vársz még? Fel kell kelned! Folytatnod az életed, vagy egy újat kezdned, de a tested rabjaként ez lehetetlen. Különben is, meg kell találnod azt a férfit, aki annyit küzdött érted, bizonyítani kell, hogy nem hiába tette! Kövesd a hangját! Valami történt velem.. Valami megszakadt, és szemeim fényt láttak, sőt egy ismerős arcot láttak..- Lace?!