- Jó újra látni.- mosoly jelent meg arcán, az a sejtelmes mosoly, mely mögött valami rossz szándék állt.
- Nem..- fejemet ráztam, egy lépéssel hátráltam.- Te nem lehetsz itt..
- És mégis.
- Nem.. Meghaltál.. Láttam!- kétségbeesetten kapkodtam a levegő után. Fel sem fogtam mi történik, az elmém automatikusan válaszokat keresett, de hiába. Az emlékek újra és újra lejátszódtak fejemben, láttam magam előtt meghalni többször egymás után. Testét vérben fürödve, mozdulatlanul hevert a zöld füvön, most pedig itt áll előttem.
- Biztos vagy benne? Elfutottál.- hátat fordítottam neki, majd behunytam szemeimet.
- Csak képzelődsz.. Ez nem valóság.. Csak képzelődsz..- halkan mondtam ki a szavakat, próbáltam hinni bennük, de mikor megfordultam még mindig előttem állt.- Mit akarsz?- hangom kétségbeesetten csengett. Hosszú idő után, újra féltem tőle. Megrémített a tudat, hogy eddig is életben volt, hogy nyugodtan éltem miközben ő valahol kint volt. Tekintete, mosolya ellenére megrémisztett, szerettem volna elfutni, de lábaim mint ha ólomból lettek volna, képtelen voltam megmozdulni.
- Csak szeretném, ha kvittek lennénk.
- Mi?- lassan indult el felém, hátrálni kezdtem, de nem jutottam sokáig, néhány lépést követően hátam találkozott a fallal.
- Viszlát Kedvesem.- arcán mosolya csak szélesebb lett, majd egy pisztolyt szegezett nekem. Mindenem remegni kezdett, de nem volt mit tenni, behunytam szemem és csak vártam.
- Lace! Mennünk kell!- megragadta karomat, de hamar leráztam magamról ujjait.
- Robert él..
- Csak álmodtad..
- Nem.- arcomat kezei közé fogta, mélyen nézett szemeimbe.
- Csak álmodtad, de ha nem tűnünk el innen, most azonnal mi is követjük.- szólásra nyitottam számat, de egy hang sem jött fel torkomon. Semmit sem értettem, és abban a pillanatban semminek sem volt értelme. Körbenéztem, csupán ketten voltunk a szobában, és a ház is csendes volt, így nem értettem Luke mit akart.
- Nincs itt senki.
- Mi van veled? Jól vagy?- megragadta vállaimat és megrázott néhányszor, szemeiből azonban már sugárzott az aggodalom.
- Olyan valóságos volt.- elnéztem mellette. Lassan minden tisztává vált, és rájöttem, hogy csak álmodtam. Robert rég ott van, ahol kell lennie, és ez nem fog változni.. Nem fog életre kelni egy húsevő zombi testben.. Már nincs többé.- Sajnálom.- megráztam fejem. A folyosóról kiáltások hallatszottak be, megrémültem, de igyekeztem nem nagyon kimutatni ijedtségemet.
- Indulnunk kell.- szívem őrült ritmusba kezdett mikor kézen fogva húzott maga után. Nem tudtam, hogy érintése az oka, vagy, hogy olyan személyek vannak a házban, akiknek nem kéne. Luke lassan, óvatosan vezetett, de rögtön visszasiettünk a szobába mikor meghallottuk az idegen hangokat. Eltorlaszoltuk az ajtót, még sem éreztem magam biztonságban, sőt csak rosszabb lett, amint elkezdték rángatni a kilincset egyre erősebben, és erősebben.
- Luke?- hátrálni kezdtem, bár magam sem tudtam miért.
- Az ablakon megyünk.- hangja határozott volt.
- Mi? Ugye most csak szórakozol velem?- nem vettem le tekintetemet a kilincsről, amit az ajtó másik oldaláról rángattak.
- Van jobb ötleted?- nem válaszoltam, csupán követtem.- Leugrunk.- Úgy ejtette ki a szót mint ha csak parancs lett volna. Követtem volna az ablakhoz, de a félelem úrrá lett rajtam, képtelenségnek tartottam, hogy én onnan leugorjak. A dörömbölések nagyobbak lettek, tudtam, hogy alig egy percünk maradt míg be nem törik az ajtót, de inkább vetettem volna magam eléjük mint, hogy leugorjak onnan.- Lacey!- a szőke megragadta karomat és magával rántott. Az időzítése tökéletes volt.. A földet érést követően fájdalmas hangok hagyták el számat, szinte mindenem fájt, még sem állhattunk meg és rágódhattunk ezen, tüzet nyitottak.. Luke megragadva karomat rohanni kezdett, kénytelen voltam követni, már nem tűnt jó ötletnek eléjük vetni magam. Nem álltunk meg, csak néhány utcával arrébb, ismertem a sikátort, sokszor vittek oda. Tájékoztatott a továbbiakról, de az agyam csak néhány szót volt képes befogadni a kissé sokkos állapotomtól. Egy fekete Range Rover gurult be elénk, majd pár pillanat múlva Ash szállt ki belőle.
- Mindenki kijutott.- a szőke csak bólintott.- Jól vagytok?
- Jól, de minél előbb el kell vinned.
- Tudom.- azzal már szállt is be a kocsiba. Feltettem volna a kérdést, de a választ már én is tudtam.
- Nem! Ki van zárva, nem megyek el.
- Lace.. Nincs választásod, érted?- kezeit karomra téve próbálta elérni, hogy rá is figyeljek és ne csak kiabáljak. Mielőtt megszólalhattam volna szavamba vágott.- Csak így védhetlek meg.
- Nem kell, hogy megvédj.
- De kell.. Nem élném túl ha bántódásod esne.
- Miattad voltak ott, nem miattam.. Miért kell ez?
- Tévedsz..- elnézett vállam felett.- Téged akartak.- szemei szinte lángoltak.
- Luke!
- Mennetek kell.. Kérlek.- tekintete megváltozott, nem tudtam hova tenni, de úgy tűnt nem csak így akart rávenni, hogy menjek el. Apró bólintással jeleztem beleegyezésem, majd átkaroltam. Szorosan ölelt magához, mint ha soha nem találkoznánk ezután.
- Vigyázz magadra.- nem szólt semmit, csak nézte ahogy beszállok Ash mellé, majd elhajtunk, ezzel magára hagyva azokkal, akik igazából nem is őt keresik.
Nekem nagxon tetszik a blogod imadom varom a kovit *-*
VálaszTörlés