43. fejezet

Hát, Drágaságaim elérkezett az utolsó rész. Ezen kívül még lesz egy epilógus, és vége van a kis történetnek. Gondoltam szólok előre, csak, hogy ne érjen váratlanul, a hosszabb mondandóm majd azelőtt lesz. Jó olvasást. xx

Mit tettél? Csak erre tudtam gondolni. Kezemből kiesett a fegyver, hirtelen elszállt az erő belőlem. Megfordultam, valami vigaszt várva, de ő sem tudott szóhoz jutni. Ujjaimat a vér vörösre festette, rosszul lettem. Pánik futott végig rajtam, képtelen voltam tisztán gondolkodni. Mindenem remegett, úgy éreztem mindjárt én is a földön kötök ki. A gyönyörű fehér szőnyeg immár vörösben úszott, a férfi pedig élettelenül hevert előttem.- Luke?- hangom gyenge volt. Megragadtam karját, aki magához húzott, fejemet mellkasába temettem, sírás tört fel belőlem.- Nem akartam megölni.. Senkit sem akartam bántani..

- Önvédelem volt.- felháborodva néztem rá, és egy erős ütést mértem karjára, amitől felszisszent.

- Ne szórakozz velem! Épp most öltem meg valakit!

- És ezt mindenki tudni fogja, hogy ha tovább kiabálsz.

- Mégis miét kéne tennem? Kiakadtam!- le-föl kezdtem járkálni, mintha az megoldana valamit.- A rendőrök már biztos erre tartanak.. A szomszédok hallhatták a lövést.. Végem van..- idegesen túrtam hajamba, mire elkapta kezemet.

- Nyugodj meg, oké?

- Épp az előbb lőttem le valakit.. Tudom, hogy számodra ez természetes, de nekem nem!

- Nem tudja meg senki sem.. Teszünk róla..

- Ez nem egy rablás, vagy egy kis késelés.. Egy gyilkosságot nem tudsz eltussolni. 

- És nem is fogjuk..

- Mi?!- teljesen összezavart.. Mind a kettőnkön ott volt Kyle vére, képtelen voltam levenni testéről a tekintetemet.

- Miért fordultál ellenem?- hosszas csend után, lágy hangja vert parányi életet a helységbe. Mint ha egy teljesen átlagos beszélgetés közepette lettünk volna.

- Belemászott a fejembe.. Valakire haragudni akartam.. Valakit utálni.. Hibáztatni.- ránéztem, majd megvontam vállamat.- Téged állítottalak az egész mögé, mert féltem beismerni magamnak, hogy a szörnyeteg én vagyok.

- Ne mond ezt.. Nem vagy szörnyeteg.

- Ezt mond neki is..

- Miért őt lőtted le? Miért nem engem?

- Tényleg? Kérdezz-felelek? Kicsit rossz az időzítés..- kissé oldalra döntötte fejét, apró sóhaj hagyta el számat.- Megmentetted az életemet.. Számtalanszor.. Választanom kellett.. Tudom, hogy nem volt mindig a legjobb a kapcsolatunk, de úgy éreztem tartozom ennyivel.- nem szólt semmit, még akkor sem mikor könnyes szemekkel néztem fel rá.

- Ash mindjárt itt lesz.- szólásra nyitottam számat, de megelőzött.- Menj föl, mosd le magadról a vért. Találsz tiszta ruhát.- aprót bólintottam, majd felmentem a lépcsőn. Ahogy a forró vízcseppek bőrömhöz értek felelevenítették bennem a történteket.. Az érzéseket. Ahogy Luke mondta, találtam a méretemben egy farmert, és egy fehér pólót, a véreseket undorral dobtam a szemétbe, soha többé nem akartam látni őket. Mikor lementem Ash és a többiek már ott voltak, a fürtös hajú fiú szó nélkül jött oda hozzám és szorított magához. Éreztem, hogy ebben a "de jó, hogy nem égtél el" is benne volt.- Mennetek kell.

- Miért..? Luke.. Mire készülsz?

- Bízz bennem, oké?- körbenéztem, semmi sem változott a szobában, egyedül a pisztoly került más helyre, amit a földre ejtettem. És akkor leesett..

- Nem.. Ezt nem engedhetem.. Ezt nem teheted!

- Megígértem neked valamit, emlékszel?- kérlelően néztem rá.- Azt, hogy mindig megvédelek, és ez most sem lesz másképp.

- Luke..- szirénák hangja szűrődtek be a házba.- Kérlek..

- Mennetek kell.. Liam már vár.- lehetetlen volt más belátásra bírni. A mellkasomban tátongó ürességet most betöltötte a végtelen mértékű fájdalom. Ash oldalán indultam el, de a szőke karomnál fogva húzott vissza. Ajka szorosan tapadt enyémhez.- Hamarosan találkozunk.. Megígérem.- hangja elcsuklott kék szemeit könnyek lepték el, és én nem tehettem semmit sem. Ezúttal Mikey a másik oldalról ügyelt arra, hogy ne rohanhassak vissza. A fekete furgonban Liam tényleg ott volt, gondoltam a holmijainkkal együtt. Szinte azonnal indultunk, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy elkerüljük.. Luke épp akkor sétált ki a házból feltett kézzel, pillanatokon belül rendőrök rohanták le. Könnyek folytak végig arcomon, és akaratom ellenére sírás tört fel belőlem.